Hogyan történik a deutériumcsökkentés a szervezetben?

Deutériumcsökkentés a szervezetünkben
A deutériumcsökkentett vizek fogyasztásának célja a szervezet vizének deutériumszintjét csökkenteni. De a probléma az, hogy egy fogyasztó nem tudja eldönteni, milyen vizet vegyen és mennyit igyon meg belőle, hogy elérje a megfelelő szintű deutériumcsökkentést.
Mennyi és milyen vizet kell meginnunk, hogy a szervezetünk deutériumszintje lecsökkenjen, mondjuk 150 ppm-ről 100 ppm-re? Milyen gyorsan lehet ezt a csökkenést elérni? Ki lehet ezt pontosan számítani?
Amikor deutériumcsökkentett vizet fogyasztunk, akkor szervezetünkben ez a víz összekeveredik a belül lévő vízzel. A két vízforma között nincs különbség, csak az izotóp-összetételükben (alaphelyzetben a szervezetünkben lévő víz deutériumkoncentrációja 140–150 ppm, a fogyasztott DDW-ben pedig alacsonyabb ettől az értéktől). Erről a folyamatról lehetne beszélni biológiai szempontból. De a felhasználó szemszögéből fontos következtetéseket lehet levonni a fizika és kémia törvényei alapján is.
Hogy egyszerűbben megértsük, vegyük úgy, hogy van adva X liter 150 ppm-értékű víz (ez van a mi testünkben), amelyhez hozzáadunk (megisszuk) Y liter 140 ppm-től alacsonyabb értékű deutériumcsökkentett vizet (valamelyiket az ismert értékek közül, mondjuk 105 ppm-t vagy 25 ppm-t). A hígítás törvényei alapján kiszámolható a deutériumkoncentráció változása.
De mielőtt valamilyen módon számolnánk, derítsük ki, mennyi víz van a testünkben.
Mennyi víz van a szervezetünkben?
Az emberi test víztartalma korunktól függ. Egy magzat teste 90%-ban vízből áll, viszont egy idősebb korú ember teste már csak 55%-ban áll vízből.
Ha figyelembe vesszük a testsúlyunkat, akkor az alábbi ábra szerint, korunknak megfelelően meg lehet saccolni, mennyi víz van a testünkben.
Tehát átlagban egy 77 kg-os felnőtt testében 50 liter víz van. Természetesen a felnőttek súlya változó, ezért változó lesz a vízmennyiség is testükben. A későbbiekben ezt az 50 liter vízszintet vesszük alapul a számításainkban, és mindenki korrigálhatja, kora és súlya szerint.
Ha már tudjuk, hogy mennyi víz van a szervezetünkben, és tudjuk, hogy mennyi és milyen D-tartalmú vizet fogyasztunk, kiszámíthatjuk, hogy az összekevert víz D-szintje milyen lesz. Ez egy egyszerű feladat, akár kémia órán is feladhatnák.
Példa. Testünkben 50 liter 150 ppm-koncentrációjú víz van. Megiszunk (vagyis hozzáadunk) 1 liter 105 ppm D-szintű vizet. Ha összekeverjük a két vizet, kapunk 51 liter ismeretlen D-tartalmú vizet. Számoljuk ki az új D-koncentrációt az alábbiak szerint:
D = (50 liter × 150 ppm + 1 liter × 105 ppm) / 51 literre =
= (7500 + 105) / 51 = 149,1 ppm
Deutériumszint-csökkenés ∆D = 150,1 – 149,1 = 0,9 ppm
Tehát 1 liter 105 ppm-es víz 150 ppm-es szintről lecsökkenti a deutériumszintet 149,1 ppm-re.
Ha ugyanezt a számítást elvégezzük egy 25 ppm-es vízzel, akkor
D = (50 liter × 150 ppm + 1 liter × 25 ppm) / 51 = 147,5 ppm.
Deutériumszint-csökkenés egyenlete: ∆D = 150,1 – 147,5 = 2,5 ppm
Ez az egyszerű számítás is megmutatja, hogyan hígul testünkben a víz és csökken a deutériumszint. Minél alacsonyabb a deutériumszint, annál markánsabban csökken a víz deutériumtartalma minden liter víz elfogyasztásával. Ez viszont nem is csoda, mert 1 liter 25 ppm-es vízhez 2 liter 150 ppm-es ásványvizet adnak, ahhoz hogy 105 ppm-es vizet kapjanak, vagyis a 105 ppm-es víz 3-szor hígabb, mint a 25 ppm-es víz, ezért is nagyobb a ∆D ebben az esetben.
De nézzük, hogyan lehet a számítást közelebb vinni a reális élethez.
Hígításos kísérlet feltételei
A DDW-fogyasztás általában naponta 1 flakon vagy 1 liter alapon történik, vagyis mindenki eldönti, mennyi vizet fog meginni naponta, és ehhez tartja magát. De minden nap megiszunk összesen kb. 2–3 liter folyadékot (mivel ételeinkben is van víz), és ugyanennyi folyadékot veszítünk szervezetünkből természetes úton, izzadással, párolgással. Tehát szervezetünkben a víztartalom állandó, ha csak nem hízunk vagy nem fogyunk.
Elvégeztünk egy modellszámítást arra, hogyan fog változni szervezetünkben lévő víz deutériumtartalma az elfogyasztott víz mennyiségével 2 csökkentett deutériumtartalmú víz esetében: 105 ppm és 25 ppm.
Számításos leírása. Lényegében, ugyanúgy gondolkoztunk, mint az előbbi példában, amikor 1 liter vizet ittunk meg. Csak egy kicsit változtattunk rajta: a másik liter víz kiszámításánál már figyelembe vettük, hogy a szervezetünk deutériumtartalma már nem 150 ppm, hanem lecsökkent az előző 1 liter víz elfogyasztása által kiszámított értékre. A következő lépés számításánál mindig az előző eredményt vettük figyelembe. Elfogadtuk, hogy attól, hogy mi megisszuk a napi vizünket, a testünkben az összes vízmennyiség nem változik és egyenlő 50 literrel.
A kísérlet eredményének az elemzése
A számítások eredményét az alábbi ábrán láthatjuk. Ezek a számítások választ adnak a bevezetőben feltett kérdésekre.
A számítások szerint ahhoz, hogy elérjük a szervezetünkben a 100 ppm-es szintet, a 25 ppm-es vízből el kell fogyasztani legalább 25 litert, a 105 ppm-értékű vízzel viszont 110 ppm alá 80 liter víz elfogyasztása után sem lehet levinni a deutériumkoncentráció értékét. A 105 ppm-nél magasabb értékű vizek még lassabban fogják csökkenteni a deutériumszintet.
Tehát ha céljuk legalább 50 ppm-es csökkentés, akkor minél alacsonyabb értékű DDW-t vásároljanak.
A második kérdésre, vagyis milyen gyorsan lehet eredményt elérni, szintén választ ad a grafikon. Mivel napi 1 liter DDW víz fogyasztást számoltuk ki, ezen feltételek mellett, akár 25 nap alatt el lehet érni az 50 ppm-es csökkentést. Ha csak 0,5 litert fogyasztunk majd naponta, akkor ez a folyamat kb. kétszer hosszabb lesz, de ha mondjuk 2 litert fogyaszt valaki naponta, akkor kétszer rövidebb idő kell az ilyen nagy mértékű csökkentésre.
A fogyasztó szemszögéből, a legnagyobb lehetőségek a csökkentésre a 25 ppm-es vizek fogyasztása esetében vannak.
A 25 ppm-es vízzel, a fogyasztó akarata szerint irányítható a deutériumcsökkentés folyamata.
De van még egy nagyon fontos kérdés: És az árak? Ennek a kérdésnek a megválaszolását a következő levelünkben fogjuk bemutatni, néhány napon belül.




